Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A betanítással kapcsolatos nehézségek és a betanítás rendszerszemléletű kezelésének fontossága

A betanítás "szépségei", avagy miért érdemes a betanítók tréningjét, a termelési trénerek képzését rendszerbe illeszteni

A világ rendje, hogy az új munkafolyamatokra az embereket meg kell tanítani, be kell tanítani. Ugyanakkor a betanítás több céges alrendszer illesztését igényli. Ezen illesztés hiányában a cég csak a krónikusan ismétlődő problémák taposómalmában őrlödik. 

A betanítás eredményességét és hatékonyságát erősen befolyásolja a betanítók személye, tehát a betanítást végzők kiválasztása
Külön menüpontot szenteltünk a betanítók kiválasztásának. Napjainkban a betanítások extra nehézsége, hogy (a betanítást megtanuló betanítónak) gyakran nincs kit betanítani. Ha mégis talál valakit a HR, az új kollégánál sokszor nem biztosak a szakmai alapok. Sőt. Olyanok is bekerülnek, akiknél az alapok alapjai is hiányoznak, aki gyerekkorában már csak videójátékot játszott, tehát – törvényszerű - legoból sem épített, nem barkácsolt. Vagy - komoly - be kell tanítani a huszonéves fiút, aki fél kamaszkorában a fiatalkorúak börtönében ült, a MOL-kútnál a kutassal tankoltat és a keréknyomás mérését is "delegálja". Ehhez jönnek a munkamorállal kapcsolatos kérdések. Igényes, lelkiismeretes, kollégákat találni, akinek szívügye a minőség, aki nem ad ki a kezéből nem tökéletes munkadarabot nem túl könnyű. Az érdeklődő munkatárs - sajnos - fehér holló, a multinacionális vállalatok munkatársainak többsége az általa használt rövidítések tartalmát sem ismeri, beszélnek bele a világba, anélkül, hogy magukat értenék. (Ez alól - természetesen - tisztelt megrendelőink munkatársai és vezetői kivételek.) Mivel a betanítást végző on-the-job trénerek a termelési vezető alatt dolgoznak, mi sem egyszerűbb, mint felkészülést és felkészültséget igénylő interjúzás, teszt, assessment helyett, a munkaerő-kölcsönzővel hozatott 20 új embert felvenni. A HR mentségére legyen mondva. Sokszor egyszerűen NINCS használható, de lassan használhatatlan munkaerő se. 


Betanítási tréninget nem lehet akármikor tartani
Normális betanítás nélkül lefelé menő spirálban ördögi köröket ír le a szervezet. Mint egy körözve zuhanó helikopter. Ahogyan a juharfa termése lehullik. Mégis sokszor a nyári leállás idejére kell "összevárni" a betanítást végző kollégákat, mert nem lehet őket kivonni a termelésből. Ilyenkor, a mélyvízbe dobott, a betanítással saját kútfőből próbálkozó betanító helyzete reménytelen. A tegnap felmondott András helyett be kell tanítani a Bélát. De hogyan? Vak vezet világtalant. Pontosabban nem vak, hanem néma vezet világtalant. Tamás nem tudja átadni a tudását, ráadásul Béla sem feltétlenül termékeny talaj. 


A termelés, a holnapi kiszállítás az elsődleges 
Ha a betanító a saját munkájával nem halad, rossz, kapkodós lesz a betanítás. Mivel Béla számára semmit nem ér az okítás, a frusztrált Béla is felmond. Ha még egyáltalán találnak valakit - legyen Csongor - a Csongor betanítására a termelési tréner már alig figyel. Ráadásul Tamás "tudja", (nyilván nem tudja, az idézőjeles tudjával csak az automatikus negatív gondolatára utalunk), hogy a Csongor sem tölti ki a próbaidejét. A betanítás immár a gyatránál is vacakabb lesz. Mivel egy fenékkel két lovat kellett megülnie, a kudarc törvényszerű. Végül az autodidaktán próbálkozó tréner is veszi a kalapját. Sok szervezet eljut odáig, hogy végül kénytelen a betanítást olyan emberre kell bízni, aki nem csak a betanításhoz nem ért, de a szakmához is alig.


A betanítás a betanított szempontjából
Vége az orientációs hétnek, napoknak, az új munkatárs megkapta az első héten a munkaruhát, védőfelszerelést és láss csodát, végül ott áll a betanítója mellett. Micsoda pillanat. Jó esetben izgalommal figyel. Koncentrál, pontosabban koncentrálna, mert a betanítónak megcsörren a mobilja. – Jaj bocs… és a betanító már ott sincs. A termelési tréner elmegy tüzet oltani, betanulónk pedig vár. És vár. A távolból int a betanító. Az most mit jelent? Menjek oda? Végül a betanuló elindul, de muszáj kikerülni a raklapot és egy 10 km/óránál nem lassabban haladó villástargoncás kolléga intimitásra vonatkozó javaslat mellett kedvesen érdeklődik vélelmezett gyengénlátó státuszáról. 

Betanulónk élve eljut őrangyalához. “- Ne, menj vissza, várj”. A zajban nem is hallja, hogy a vessző, hol van a mondatban. "Ne menj vissza", vagy "ne; menj vissza, várj". Miközben félúton vár, eszébe jut "a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz". Hát jó. Ha várni kell várok, munkaidőben vagyok. Hol van itt egy vécé? X idő múlva sietve jön a termelési tréner:
- Bocs. Hol voltunk? Na szóval itt van a (gyártási folyamat neve), te majd itt fogsz (munka neve). Gyere gyorsan megmutatok mindent. Igen, így benne is van a "gyorsan" szó a mondatban. Tényleg gyorsan körbe mennek, aztán betanító termelési trénerünk és a betanuló ott állnak a gép mellett. Az egyébként jófej betanító számára (szakmai hozzáértést feltételező jó esetben) minden evidens. Csak. Az esetek 99.99 százalékában nem úgy mutatja és mondja el, hogy azt a másik értse. Ilyen nincs, de tételezzük fel, hogy csoda történik és a betanuló rögtön teljesen érti a betanítót. Mivel semmi sincs írásban, abban a pillanatban, hogy magára marad a betanuló, kijönnek a problémák. Az aktív és a passzív memória fránya különbsége. Ugye Ön is felismeri a szlovák és a szlovén zászlót, pláne címerrel együtt? Ha viszont most arra kérném, le tudná rajzolni a szlovén zászlót a Triglavval, vagy a szlovák zászlót a Fátra, Tátra, Mátra hármas halommal? A monakói, a lengyel vagy az indonéz zászlóban van alul a piros? A betanulónak a megértés után alkalmazni kéne a tanultakat - és se kép, se hang. Nem emlékszik vagy rosszul emlékszik a részletekre. Hogy is kellett belépni a gépbe? Hova kellett kattintani? Hogyan kell kitölteni a valamit, mit kell a rubrikába írni ha a mi mutat hányat? A betanuló butának érzi magát, a betanító termelési trénernek se híre se hamva. Kiderül, hogy ma az on-the-job tréner az éjszakás műszakban lesz, helyette senki nem tud válaszolni. Megszületik az elhatározás a betanított fejében: "legközelebbi (!) munkahelyemen jegyzetelni fogok, ahogy a feleségem is már jegyzetel, amikor a gyereket orvoshoz visszük".
Ha a betanítás csak annyiban változna, hogy jegyzetelhető tempóban történik, már jobban járnának a cégek. Az átlagos betanítás a lehetségesnél 3-10-szer hosszabb, mert a kívánatosnál 4-szer gyorsabb. Igen, ez a paradoxon, amit érdekes módon értenek a cégek, de mindenki az "oldjátok meg" passzolásban érdekelt, és mindenki hallgat (erről is). 
Javasoljuk
tananyagkészítési, munkautasítás-készítési tréningünket.


A betanítás és a teljesítményértékelés néhol problematikus kapcsolatának, ill. a megoldásnak külön menüpontot szentelünk

 

Minden felesleges betanítás veszteség
Vannak cégek, ahol 20% körüli az (éves) fluktuáció). Sziszifuszi munka és elképesztő szervezeti veszteség, hogy az emberek ötödét évente be kell tanítani, miközben a betanítás erőforrást von el a gyártástól (az egészségügyben gyógyítástól, szolgáltatásban ügyfélszolgálattól), tehát a tényleges munkavégzéstől, miközben bizonyos munkák betanulása akár 2 év vagy hosszabb is lehet. Ráadásul, de ezzel sem mondunk a gyakorló HR-esnek újat, a betanulási időszakban ontják a selejtet.


A betanulási fázis és a munkabalesetek
Amikor még nem “vegetatív” sok folyamat, amikor minden részletre koncentrálni kell, akkor nem marad figyelem másra, nem marad figyelem a biztonságra sem. Egy tanuló autóvezető azért a parkolóban gyakorol, mert amikor rá kell nézni a sebváltóra, akkor nem tud figyelni a forgalomra. A repülőgépek pilótái az adott géptípuson az első 1000 órában többet hibáznak, mint a 1000 és 10000 óra között összesen. Szerencsére ebből az esetek többségében nincs katasztrófa, de ha van, akkor az arány felett a betanulási időszakra vonatkozik. Egy F2-es bajnoki cím után még a nem kis elvárásokkal bíró Forma 1-ben is dívik a kifejezés: rookie season. 
Aztán. Evidens, hogy a betanuló kolléga példásan tartsa be a biztonsági követelményeket, viselje a védőkesztyűt, miközben szabad kézzel sem könnyű precíznek lenni. 


 

Az amerikai filmekből tudjuk, hadbíróság jár azért, ha a tiszt fegyvertelenül küld valakit csatába
Mindenkinek voltak nagyon jó, jó, közepes és gyatra tanárai. Pedig a tanárok tanulták és tanulják a tanítást. Ehhez képest ma a betanítónak a betanítás során egyfajta dada, coach plusz mentor szerepet kell betöltenie, hogy olyan legyen mint egy jó, népmesei mester, akitől az inas vagy a céhlegény mer bátran, és ha kell, 118-szor kérdezni. A tegnap még szakmunkásnak kellene úgy kell betanítania a rábízott tanulót, hogy az 350.000 Ft-ért szeresse, becsülje - gyakran monoton - munkáját, miközben a közösségi médiában a valóság show-k celebjeit, a Győzike szintű emberek luxusát látják.

Ha pedig nincs külön mester, ha nincs a betanítási feladatra dedikált on-the-job tréner, akkor a betanítás a műszakvezetőt, a művezetőt találja meg. Akinek 30 vagy akár 60 ember munkáját kell felügyelnie, akinek MILLIÓ gondja van, akinek non-stop tűzoltás az élete, mert a gép elromlik, nincs anyag, rossz az alkatrész stb. 

Szerencsére ma már nincs cég, aki képzés, tréning ("fegyver") nélkül küldené a betanítóit "csatába". Senki nem várja el, hogy a betanítást végző kolléga autodidaktán a betanítás Nobel-díjasa legyen. De még gond, hogy a megrendelő elégséges időt biztosítson a termelési trénerek, on-the-job trénerek betanítási betanulására. Igen, a mondat helyes. A betanítás tanulására, a betanítás megtanulására. A tréning minimális időtartama 2 nap, ha nagyon kiváló a "nyersanyag", de akkor is szükséges szupervízió és követés, ha pedig nem annyira "jók" a betanítást végző (leendő) trénerek, akkor 4 nap, amíg a betanítást begyakorolják és szintén nem spórolható meg a szupervízió, majd követő tréning / coaching.